Césonka egy konyhai analfabéta. Tudtad?

Mégis könnyebb kimondani így, mintha egyes szám első személyben ostoroznám magam!

Könnyűnek tűnt a lecke. Karalábéfőzelék! A francba, arról nem volt szó, hogy az aprítás során a mosogatótól a tűzhelyig repkednek a karalábédarabkák! Hol van az leírva, hogy hogyan kell egy karalábét ügyesen feldarabolni? Az ilyen hülyének, mint én, tessék a szájába rágni! Na és a hagymapucolás? Gondosan beszereztem előre az eldobható gumikesztyűket, gondolván a lemoshatatlan hagymaszagra. Belevágtam a kis hagymaaprítómba a nagyobb darabokat, aztán mikor onnan kibányáztam a már feldaraboltat, természetesen dőlni kezdett a könny a szememből, ami nem csoda, mert egyébként is siralmas volt, amit műveltem..:) Na de azt meg elfelejtettem, hogy szemüveg is van rajtam, és az ingem szárával próbálva a szememet megközelíteni, a szemüveget jól belesodortam a szemetesbe, ahol a karalábéhéjat gyűjtöttem. Sebaj, végül beleszenvedtem az egészet a lábosba, na de a végén meg ugye jön a rántás. Tejföl, liszt, és visszamerni egy kis levet. Na de az arányok..? Persze, hogy utána kellett pótolnom egy kis lisztet, az meg jól becsomósodott majdnem, erre hevesen próbáltam elkeverni, aminek következtében az ingemről is láthatja bárki, mi volt a mai vacsorám. Na és akkor még nem beszéltünk az ízesítésről, Só, cukor. Igen? Mennyi? Ha még egyszer azt olvasom egy szakácskönyvben, hogy „érzéssel”, beleaprítom a papírt is a kajámba. Anno füstölögtem ezen kiváló kolleganőmnek Hegyi Barbarának is, épp amikor írta az azóta megjelent isteni szakácskönyvét, és azt mondta, ennek hatására pontos mennyiségeket közöl a könyvben. Kontrolláltam, igaz . Bár a 10 perces szilvás gombóc mindegyike szétfőtt nekem még nyáron, amit az Ő receptje alapján csináltam, de erről legkevésbé Ő tehet. Na vissza a karalábéfőzelékemhez. Végül nem is lett olyan rossz, és nagy fantáziával egy kis bacont sütöttem mellé. Attól meg kifüstölődtem a konyhából. És még megkérdezi valaki, hogy miért nem főzök? Lássuk be, bár megnyertem egy vacsoracsatát, ahol puskából véletlenül sikerült valamit kotyvasztani, de egyébként nincs nagy érzékem a főzéshez. Meg kedvem sem.Macera, sok a kosz. Azt hiszem, alapos csalódást keltenék Bennetek, ha hallanátok engem ilyenkor. Úgy káromkodom, mint egy kocsis. Remélem legalább a 25.i karácsonyi ebéd előkészületeinél tudom türtőztetni magam, mégis csak karácsony, ugyebár. Na de ott meg tutira megyek, a nővérem hozza a töltött káposztát, azt csak melegítem, az menni fog, és aztán jön a produkcióóóóó, az én stíriai metéltem. Ez már 20 éves tapasztalat az életemben, igaz mostanában csak a család eszi egy évben egyszer, de ne akarjanak telhetetlenek lenni!:)

Lassan annyi élményem összegyűlik, hogy írhatnék egy antiszakácskönyvet. Hogyan ne csináljuk?:-) Ma úgyis könyvírási lázban égnek a celebek. Huszonéves emberek könyveket készülnek írni az életükről. Annyi dolog már az én konyhámban is történt ennyi idő alatt, mint ami,könyvhöz méltóan emlékezetes az Ő életükben, vagy nem..?

Drágáim, jelzőket nem aggatnék a karácsonyra, mert már az is modoros, ahogy „békés” vagy „áldott” ünnepeket szoktunk kívánni. Egyszerűen csak azt szeretném, ha mindannyiotok érezné és átélné a szeretetet és nem csak ezen a 3 napon, hanem egész évben, mert az egésznek csak akkor van értelme!

Césonka szeret Benneteket!

Hehehe!

Frászt kaptál bizonyára! Azt hiszed, már megint valami idióta reklám, vagy egy akciós felhívás, amiben egy valamilyen, ilyen-olyan húsipari terméket akarnak a nyakadba sózni, ugyebár?

Nyugi, csak én vagyok. A CéSonka, tudod. Vagy lehet, nem is én, csak egy történet, aminek van egy ilyen nevű szereplője, aki kicsit traccsolni szeretne néha Veled. Meg mesélni. Meg vitatkozni. Akarod? Köszi! Ja, semmi csak látom, ahogy bólogatsz a monitor előtt:)

Még a Főiskolán azon hülyültünk, hogy ha majd egyszer mondjuk OSCAR díjat kell átvenni, ( már ez önmagában abszurd humor), akkor kinek a nevét hogy ejtik majd ki. Én, a C és S betű egymás mellettiségével elég nagy bajban lennék az angolban, ezért kitaláltam, hogy a nevemet felbontom C-re és Sonkára, azt lefordítom angolra, C.Ham, és voilá, máris kész az angol művésznevem, Andrew C. Ham.:) Évekkel később az első lemezem borítójára Malek Mikivel, aki az egésznek a zenei vezetője volt, producerekként annyit írtunk, Andrew C. Ham, és Mikey M. Mindenki azon pörgött, hogy ezek vajon kik lehetnek..?

Na de most itt vagyunk máris 2012-ben, néhány nappal a világvége előtt, és már megint itt firkálgatok Neked. Figyelsz???  Ja, igen, azt szeretném, ha nem én pofáznék csak úgy bele a világba! Várom és kérem a hozzászólásokat, akár pozitív akár negatív, a véleményeket , és bármit. Tudom, elég komplikált itt hozzászólni, és arra kértem az illetékeseket, hogy tegyék egyszerűvé, mert ha én nem értem, hogy kell, más sem. Persze ez nem igaz, mert én számítástechnikai analfabéta vagyok, Te biztos villámkézzel lavírozol errefelé, de szerintem ez most még akkor is komplikált, nekem is az, hogyan aktiváljam a hozzám intézett sorokat. Gondoljunk a szebb jövőre, amikor ez majd sikerül!

Mindjárt itt az “áldott” karácsony. Az idézőjel nem arról szól, hogy ezt nem venném komolyan, de a valódi és elvárható hangulat azért mégiscsak valamikor a szentestén köszönt be. Most a rohangálós, pénztárcasanyargató, akciókkal bombázó, “miafenétvegyekmégnekiis” napokat éljük. Nem egyszer elmondtam, számomra a karácsony Anyu halálával már nem jelenti azt, mint azelőtt. Ilyenkor annak örülök, hogy a vidéken élő nővéremékkel és a külföldön élő fiaival egy asztal körül ülhetek, és örülhetek annak, hogy legalább mi még együtt vagyunk. Nincsenek nagy meglepetésajándékok, praktikusak vagyunk, előre egyeztetünk. Na jó, azért csak becsusszan valami kis meglepetés is! Évezredek óta ugyanaz a menű is. Hogy csigázzam az érdeklődést, erről majd karácsony után írok, no nem azért, minta attól félnék, hogy  lekoppintod, sokkal inkább azért,  mert így megírhatom Neked első kézből, hogy miként sikerült a, most már hagyományosnak  mondható, 25-ei ebéd, ami nálam zajlik, és a desszert része, az általam készített stíriai metélt, ami az egyetlen ételfajta, amit receptkönyv nélkül is el tudok készíteni, állítólag mesterien:) Szóval, most még csak drukkolj, röhögni csak utána fogunk, ha mégsem sikerül idén.

Képzeld el, az idén az illatok körül forognak az ajándékok, mindenki valamilyen kölnit kért, ami részben egyszerű, anyagilag lassan ez is a csőd kategória, és csak egy kis doboz:) A konkrétan kért márkákat hamar a kosaramba helyeztem, és megkezdődhetett a nagy önzőzés, vagyis egy újabb kísérlet arra, hogy az általam már évek óta használt illatot lecseréljem egy másikra. Jó, könnyen pofázok, mert ugyan fogyóban van itthon, de a nővéremtől ennek a pótlást kértem idén karácsonyra:) Na de akkor is, nekifutottam, hátha.  Kezemben mint a régi szép időkben a kártyanaptárok, ott sorakoztak a kis papírcsíkocskák, felkészülve arra, hogy mindjárt rájuk püffentem a felsorakoztatott illatminták némelyikét. El is indult az akció, persze 20 perc múlva még mindig ott álltam, azóta már ötször cseréltem papírcsíkokat, mindkét kézfejem bűzlött az illatok elegyétől, és ami tetszett, azt már rég elfelejtettem, hogy hívták, és kipróbálni sem tudtam, mert nem volt a kezemen szabad kapacitás, az orrom feladta a küzdelmet, a kabátom rámizzadt, és nyílván szegény eladónők szánakozó tekintetüket fúrták a hátamba, hogy fél óra alatt is képtelen vagyok dönteni. Jelentem, “csakazértis” alapon, mégis egy eddig még soha nem használt illattal leptem meg magam, és hogy ez jó döntés volt-e, majd a holnapi próbán kiderül. Ha  a kolegáim szellőztetést javasolnak, rosszul választottam.:)

Előrehozott újévi fogadalmam, hogy megpróbálok minden héten jelentkezni Nálad, ami most a jövő héten nem is lesz olyan könnyű, mert egyrészt zajlanak a Viktória című operett próbái a Budapesti Operett Színházban, másrészt kezdődik a Madách Színházban a Mary Poppins újabb szériája, január 6.ig 27 előadást játszunk ebből én  9-et mivel hármas szereposztás van. Ennek is lesz a héten 2 felújító próbája, szóval robog az év vége, most aztán tényleg nem lehetek beteg! Be is oltattam magam, legalább az influenzát kihúzom a listámról.

Szóval most elteszem magam holnapra, Neked is szép álmokat, ha netán más napszakban olvasol engem, ne nézz hülyének, csak udvarias akartam lenni!:)

Hahóóóó